Elhelyezkedés:

Bakonyszentkirálya Dunántúlon, Veszprém megyében, a Balatontól északra, a Győrt Veszprémmel összekötő 82-es számú főútvonalon, Zirctől 14 km-re északra található. 

AUTÓVAL

Budapest felől:

A legrövidebb út (126 km): M1-es autópályán Bicskéig, majd Vértesboglár, Csákvár, Csákberény, Söréd, Mór vagy Bodajk, Bakonycsernye, Dudar, Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály.
Kicsit hosszabban: M7-es autópályán Székesfehérvár, 81-es úton Mór vagy Bodajk, Bakonycsernye, Dudar, Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály útvonalon.

Győr felől (42 km):

a 82-es úton dél felé Pannonhalma, Veszprémvarsány, Bakonyszentkirály.

Székesfehérvár felől (58 km):

a 81-es úton északnyugat felé Mór, Bakonycsernye, Dudar, Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály.

Veszprém felől (35 km):

a 82-es úton észak felé Zirc, Csesznek, Bakonyszentkirály.

Pápa felől (43 km):

a számozatlan úton kelet felé Nagygyimót, Pápateszér, Veszprémvarsány, Bakonyszentkirály.

AUTÓBUSSZAL

Bakonyszentkirályra közvetlen járat csak Zircről, Veszprémből vagy Győrből indul.

Budapestről csak átszállással lehet eljutni Bakonyszentkirályra. A zirci átszállást javasoljuk.

VONATTAL

Veszprémből vagy Győrből Porva-Csesznek vasútállomásig, onnan viszont még kb. 6 km gyalogút az erdőn át Csesznekig és onnan Bakonyszentkirályra.

Demográfia

Állandó lakos 2023. január 1-én    830 fő.

                             0-14 év              121 fő
                             15-x év              709 fő
                             0-18 év              141 fő
                            19-62 év             505 fő
                            63 év felett         184 fő

A lakosság megosztása:
                            Férfi:                   420 fő
                            Nő:                      410 fő

Együttműködések

Községünk ezer szállal kapcsólódik a térség közelebbi - távolabbi településeihez, Veszprém, Győr, Pápa és Székesfehérvár relatív közelsége mind gazdasági, mind közellátás, mind kulturális téren lehetőségeket nyújt számunkra.

Együttműködünk Csesznekkel, Bakonyoszloppal és Bakonynánával a Közös Önkormányzati Hivatal fenntartásában,  Bakonyszentkirály székhellyel.

Együttműködünk Csesznekkel és Bakonyoszloppal az óvoda működtetésében és az egészségügyi szolgáltatások biztosításában, a Bakonyszentkirályi Köznevelési és Egészségügyi Társulásban, valamint az ugyanezzel a két településsel 1994-ben létrehozott, ma állami fenntartású általános iskola vagyongazdálkodási feladataiban.

Együttműködünk Zirc, Borzavár, Porva, Nagyesztergár, Dudar, Bakonynána, Csetény, Szápár, Bakonyoszlop, Csesznek, Pénzesgyőr, Bakonybél, Olaszfalu, Lókút településekkel a Zirci Járási Önkormányzati Társulás keretén belül.

További együttműködések
Győr Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás,
Dudar Környéki Szennyvízcsatorna és Szennyvíztisztítómű Fejlesztési Önkormányzati Társulás,
Közjóléti Alapítvány a Vidéki Családokért (KAVICS Alapítvány)

Szentkirály Szövetség

Azok a tekintélyes múltra visszatekintő kis községek, amelyek hosszú századokon át őrizték nevükben is, lelkiségükben is István király emlékét, az ismeretlenség homályában is egymásra találtak.
Egymásra találtak és szövetséget kötöttek „önazonosságuk megőrzése, az országhatároktól függetlenül érvényesülő szellemi s lelki magyar egység, az egyenlő jogok és esélyek alapján való történelmi megbékélés és az európai integráció megteremtése érdekében”.

 http://www.szentkiralyszovetseg.hu

Falunk története

Bakonyszentkirály története
a neolitikumtól 1926-ig

Az õskõkor /paleolitikum/  emlékei nem kerültek elõ községünkben, de az újkõkor /neolitikum/ már számos szórványlelettel képviselteti magát itt. Az i.e. 5 - 3. évezred idõszakában a már jórészt földmûveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ember, aki már a szövés-fonás és a fazekasság mesterségét is jól ismeri, megjelenik a tájban. Emlékei a Faluvégi földek, Csemetekert, Elsõ tábla és Kenderföldek határrészeken kerültek elõ.

A népvándorlás korát követõen a magyar honfoglalás és államalapítás /i.sz. 9 - 10. század/ Bakonyszentkirály legbeszédesebb emléke annak az Árpád-kori /i.sz. 11 - 13. század/ templom-nak a romjai, amelyet 2000-ben Dr. Törõcsik Zoltán régész, nyugalmazott múzeumigazgató tárt fel a mai református parókia kertjében. E templom védõszentje után /Szent Király= Szent /I./ István király/ kaphatta elnevezését annak idején községünk is.
Ugyancsak Dr. Törõcsik Zoltán legutóbbi kutatásainak eredményeként sikerült rábukkanni a község elsõ, írott formában rögzített, okleveles említésére is: egy viszonylag késõi, I. /Nagy/ Lajos király korabeli oklevél ír róla 1365-ben Zenthkyraal formában. Bakonyszentkirály egy része ekkor - nyilván, említett temploma révén - a veszprémi püspökség tulajdona, más része pedig az 1182-ben alapított zirci cisztercita apátságé. Késõbb a cseszneki várbirtok tartozéka lesz, s ebben a minõségében pusztul el a török hódítást követõen a cseszneki vár elestével egyidõben /1563-1566/. A község elnéptelenedik, s Szent István királynak szentelt templomát a hódító török csapatok ekkor rombolták földig. A XVI. századi török hódítást követõen közel másfél évszázadig szinte semmit sem tudunk a község történetérõl. Az bizonyos, hogy továbbra is a cseszneki vár tartozéka maradt, szórványlakossága pedig áttért, - elsõsorban Csesznek ura, Török Bálint hatására - a hitújítók "Helvética Confessio" /= Kálvini reformáció, vallására. Az Eszterházyak a XVII. század elején szerzik meg Csesznek várát, s vele együtt községünket is. A „szent királyi” jobbágyoknak urbáriumuk csak 1761-tõl van. A határ kétnyomású, a föld öt magot ad. Szántás-vetésbõl és állattenyésztésbõl élnek. (1825-ben 120 nemes él a faluban.)A jelentõs számú nemességet leszámítva az itt élõk a cseszneki úriszék alá tartozó jobbágyok. Árnyaltabb képet alkothatunk az itteni életrõl Mária Terézia ún. „9kérdõpontos” felmérése alapján. Ez a jobbágyok helyzetét vizsgáló felmérés volt hivatott a XVIII. század legnagyobb reformját elõkészíteni: az úrbéri viszonyok rendezését.

Az úrbérrendezés Magyar Szent Királyon
A Mária Terézia 1766. december 29-én kelt rendelete alapján indult meg az úrbérrendezés az egész országban. A helytartótanács 1767. január 23-án elõször 6 dunántúli megyének hozta tudomására és rendelte el az úrbéri rendelet néven ismert szabályozás végrehajtását. Nemsokára a többi megyében is sor kerül az 1767-tõl 1774-ig tartó úrbérrendezére. Voltak olyan részei is az országnak, ahol ennél is késõbb illetve el is maradt, így például a Temes-vidéken csak 1780-ban egységesítették a jobbágyterheket, Erdélyben pedig nem került sor egységes rendezésre.

A jobbágytelkek
A jobbágytelket korabeli történelmi források hely, fundus, sessio néven emlegetik. „Heles gazda” alatt például olyan gazdát értettek, akinek egy egész telke volt. Egy telek egyrészt belsõségbõl: ház, udvar, szérûs- és veteményeskert, másrészt külsõségbõl: szántóföldbõl, rétbõl, közös legelõ- és erdõhasználatból állt. Az egész telket integra sessiónak nevezték a XVIII. századi iratanyagban. Az egész telek nagysága - vidékenként változva - 15 holdtól 40 holdig is terjedhetett. A rendelet elõírja mekkora házhely, udvar, szérûs- és veteményeskert szántóföld és rét jár egy egész jobbágytelekhez.

A szabályozást királyi biztosok a megyék segítségével hajtották végre. A tényleges helyzetet „a 9 kérdõpontra adott válaszok” alapján mérték fel. E „9 kérdõpontos” dokumentumot „Magyar Szent Királyon” is elkészítette a Tekintetes Vármegye „exmissiója” 1768. április 29-én.

Vizsgáljuk meg azonban elsõként a telkekhez kapcsolódó szabályozás helyi eredményeit és következményeit.
A „9 kérdõpontos” felmérés alapján történt az egyes helységek osztályba sorolása a megyére megállapított osztályok valamelyikébe, és ennek alapján az egyes jobbágyoknak járó telkek, résztelkek rögzítése, a meglevõ kiegészítése, illetve csökkentése a szükség szerint. Valamennyi lakost bevezették az úrbéri táblának nevezett rovatos nyomtatott összeírásba, külön a jobbágyokat, külön a zselléreket (azokat, akiknek földje nem érte el az 1/8 telket, a zsellérek közé számították). A jobbágyok neve mellett feltüntették, hogy telkük egész vagy résztelek; mekkora belsõség, szántó, rét tartozik hozzá és minden lakosra pontosan megállapították, hogy milyen szolgáltatásokra kötelezett.

Nézzük meg az 1769 - es úrbéri tabellát. Nos ebben az idõben a legnagyobb gazda ifj. György Péter volt. Mit tudunk meg az õ telkérõl, és úrbéri tartozásairól? A ”Jobbágy Helynek Minémûsége” rovatban 6/8-ad áll, tehát majdnem egész telekkel rendelkezik. Ennek arányában a belsõ telke (házhely, szérûs-és veteményes kert) 2 pozsonyi mérõ, 20 hold szántó földel rendelkezett (40 pozsonyi mérõ), és hat szekérre való rétje van. Tartozott 41 3/8 nap igás vagy 82 4/8 kézi szolgálattal, 1 forint adót, 6/8 öl tûzre való fát vágott az erdõn, ezen kívül 4 1/2 funt fonallal (minden bizonnyal kenderrõl volt szó) 6/8 icce kifõzött vajjal, másfél kappannal és csirkével és 9 tojással. György Péterhez hasonló kondíciókkal mindössze egy gazda, nevezetesen Szabó György rendelkezett. Ezután 23 3/8 telkes gazda következett. Ezek megközelítõleg féltelkes jobbágyok voltak. 17 házas zsellér élt még a faluban. Tartozásuk a tabella szerint mindössze 18 nap gyalogrobot és õk is fizették azt a bizonyos korábban „füst pénznek” emlegetett 1 forintot. Ez alól csak a 3 házatlan zsellér volt kivétel, akiknek az összes úrbéri járandóságuk 12 napi kézi robot volt.

Összeírások: 1777-1846
Mária Terézia 1777. évi pátensében elrendelte az örökös tartományokban a népesség összeírását, amelyet Magyarországon nem hajtottak végre. Második Józsefnek sikerült reformterveinek megvalósításához a polgárság, az ipar és a parasztság számarányára vonatkozó adatok megszerzése az 1784-87 közötti összeírás során.
Ebbõl az összeírásból egyértelmûen kiderül, hogy Magyar Szent Királyon igen magas a nemesek száma. Honnan a sok nemes? Két lehetõség van: a) királyi szolgálónépek éltek itt, akik államalapító királyunk óta még mindig megõrizték kiváltságaikat, adómentességet élvezve köznemesi sorban éltek; b) a cseszneki várnépek leszármazottai.

XIX. század tizedik éve egy földrengéssel írja be magát a falu történetébe: „az 1810dik esztendõ januáriusának 14dik napján estvéli 5 és 6 órák között igen nagy földindulás lévén / melly még azután is tsak nem esztendeig rettegtette ezt a környéket / két elsõ szobáinak boltjait az Parochiális háznak annyira megrepedeztek s erõtlenedtek, hogy még azon esztendõben kéntelenítettünk lebontani és azon szobákat is úgy mint az hátulsó ház legelõször építettett gerendákra és padlásra tsináltatni.” Minden bizonnyal az 1810-es móri földrengést észlelték Magyar Szent Királyon is.
1825-ben Szabó Sándor lelkész a Superintendentia utasítására összeírja a Magyar Szent Királyon élõ, valamint a hozzá tartozó filiák református lakosságát, név szerint, a vagyoni és a társadalmi helyzetre utaló vonatkozásokkal együtt. Ebben az idõben a szent királyi és cseszneki társult református anyaegyházhoz tartozott mint filia: Varsány, Bakony Tamási, Koromla és Szent László.

Vallásilag 1851-ben már nagyon vegyes képet mutat a két Szent Király. Evangélikusok, reformátusok, katolikusok és zsidók élnek itt. Híresek rétjeikrõl, erdeikrõl és mai szemmel bármennyire is hihetetlenül hangzik, de Fényes Elek elismeréssel szól boraikról. Mindkét Szent - Királynak birtokosa ebben az idõben gróf Eszterházy László, rozsnyói püspök. „Most zár alatt lévõ örököse fele részben gr. Eszterházy Imre, felében gr. Eszterházy János maradékait illeti.”

1769-ben Eszterházy Gábor a község határában würtbergi németajkú, katolikus vallású lakosságot telepít le, s megkülönböztetésül az új települést ekkortól nevezik Németszentkirálynak, a régit pedig Magyarszentkirálynak. Az 1769-es urbárium aztán egészen 1848-ig érvényben maradt. Az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc után községünkben 1856-ban ment végbe a tagosítás, a felszabadított jobbágyok – most már parasztok - tulajdonába kerülõ: földek elkülönítése a földesúri birtoktól.

A két község közigazgatásilag majd csak 1926-ban egyesül Bakonyszentkirály néven.
A község máig legismertebb szülötte, az irodalmár, történész és filológus Szabó István /1801 - 1892/ szinte végigélte a 19. századot.
1801. július 4-én született Bakonyszentkirályon, a földmûves, református vallású Szabó János családjában. Szüleit korán elvesztette, s Molnár Ferenc, gróf Eszterházy László ügyvédje vállalt gyámságot felette. Hatására a 12 éves gyermek katolikus hitre tért, s a rozsnyói püspöki nevelõintézetbe került. 1826-ban szentelték pappá, s Nógrád és Gömör megye falusi plébániáin látott el egyházi szolgálatot, s végzett kiemelkedõ irodalmi tevé-kenységet. Elsõsorban mûfordításai révén vált ismertté. Lefordította a görög klasszikusok közül Homérosz Iliászát és Odüsszeiáját, majd Aiszóposz meséit, ugyanakkor két antológiát is kiadott. Munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Philológiai Társaság is tagjává választotta. Halála után öt évvel, 1897-ben tanulmányai színhelyén, Rozsnyón, szobrot emeltek.

Teljes olvasáshoz kattintson a galériában PDF dokumentumra!

Forrás: Jánni Ottó - BAKONYSZENTKIRÁLY TÖRTÉNETE A NEOLITIKUMTÓL 1926-IG.

Minden jog fenntartva!